Brahms / Istvan Kertesz, 1973: Symphony No 3 in F major, Op. 90 - Movement 1
1,669 views · Published 6 July 2011 · 13:05 · Indexed 29 October 2026
Channel: davidhertzberg · 2011 · Music
From the LP above, issued in 1973 on the Decca label. This was Istvan Kertesz's last recorded performance before his death at age 44. More information here: http://en.wikipedia.org/wiki/Istv%C3%A1n_Kert%C3%A9sz_(conductor) Movement 1: Allegro con brio Kertész István 1953-tól 1955-ig Győrben volt karmester, ezt követően 1957 elejéig a budapesti Operaház alkalmazta. Az 1956-os forradalom leverése utáni zavaros helyzetben, családjával együtt elhagyta Magyarországot. Külföldön elnyert egy ösztöndíjat, amely segítségével a római Santa Cecilia Akadémián kezdett tanulmányokat, Fernando Previtali irányításával. Felesége, Gabry Edit a brémai operaház énekese lett. Tanulmányai befejezése után Kertész a Hamburgi Szimfonikus Zenekar és a Hamburgi Állami Operaház vendégkarmestere lett. Ezen kívül vendégkarmesterkedett még Wiesbadenben és Hannoverben is, és a német közönség elismerését kiváltva mesterien dirigálta a Fideliót és a Bohéméletet. 1960-ban meghívást kapott az Augsburgi Operába, a főzeneigazgatói posztra. Itt az ő dirigálásával mutatták be Mozart A varázsfuvola, a Szöktetés a szerájból, a Così fan tutte és a Figaro házassága című operáit. Ennek okán hamarosan az egyik legjobb Mozart-interpretátorként emlegették. Ezután Verdi operái következtek: a Rigoletto, a Don Carlos, az Otello és a Falstaff, melyekkel bebizonyította, hogy az olasz romantikus operáknak is a legkiválóbb mestere. Bemutatta Richard Strauss operáit is: a Salomét, az Arabellát és A rózsalovagot. 1961-ben meghívták a Salzburgi Fesztiválra, ahol a Szöktetés a szerájbólt vezényelte, majd 1963-ban ugyanitt A varázsfuvolát. Kertész studierte Musik an der Franz-Liszt-Musikakademie in Budapest, wo er unter anderem von Zoltán Kodály unterrichtet wurde. Er wurde beeinflusst von Bruno Walter und Otto Klemperer und wurde Leiter der Budapester Oper. Er verließ Ungarn 1956, ging in die Bundesrepublik Deutschland und wurde Musikdirektor der Augsburger Oper und 1964 der Kölner Oper. In Köln dirigierte er die erste deutsche Aufführung von Benjamin Brittens Billy Budd. Er war Chefdirigent des London Symphony Orchestra von 1965 bis 1968 und machte während dieser Zeit Gastspiele am Royal Opera House, Covent Garden. 1973 wurde er zum Chefdirigenten der Bamberger Symphoniker ernannt und ertrank kurz darauf an der israelischen Küste während einer Konzerttournee. István Kertész war ständiger Gastdirigent der Hamburger Symphoniker. Unter seinen Aufnahmen war auch die erste vollständige Aufnahme von Mozarts Titus und die erste Gesamtaufnahme der Sinfonien von Antonín Dvořák. Die Grabstätte von István Kertész befindet sich auf dem Melaten-Friedhof in Köln. Иштван Кертес (венг. Kertész István; 28 августа 1929, Будапешт — 16 апреля 1973, Кфар-Сава) — венгерский дирижёр, работавший преимущественно в Германии и Австрии. Родился в еврейской семье. С шести лет учился играть на скрипке, с двенадцати также на фортепиано. В 1953 г. окончил Будапештскую академию музыки, где его учителями по композиции были Лео Вейнер, Золтан Кодаи и Режё Кокай; дирижирование Кертес изучал под руководством Яноша Ференчика и Ласло Шомодьи. В 1953—1955 гг. Кертес дирижировал оркестром в Дьёре, затем на протяжении двух лет работал в Будапештской опере. После подавления Венгерской революции 1956 года покинул Венгрию вместе с женой, певицей Эдит Габри, и маленькой дочерью. Некоторое время совершенствовал дирижёрское мастерство в Риме у Фернандо Превитали. "David Hertzberg"
More from this channel
-
8:41
Paul Hindemith: Francis Tursi / José Echániz - Violin Sonata, Op. 11, No. 4 - 1953, Part 1
-
6:24
Paul Hindemith: Francis Tursi / José Echániz - Violin Sonata, Op. 11, No. 4 - 1953, Part 2
-
6:38
Mendelssohn: Quartet in B minor for Piano and Strings, Op. 3 (2) - Frank Pelleg, 1954 Recording
-
5:34
Mendelssohn: Quartet in B minor for Piano and Strings, Op. 3 (3) - Frank Pelleg, 1954 Recording
-
4:58
Guiomar Novaes: Nocturne in G minor, Op. 15, No. 3 (Chopin) - Early 1950s
-
2:13
Josh White: When I Lay Down and Die, Do Die (1956)
-
5:32
Bach / Karl Münchinger, 1951: Brandenburg Concerto No. 5 in D major, BWV 1050 (Allegro)
-
2:40
Ruggiero Ricci / Ernesto Bitetti: Violin and Guitar Sonata in A major, Op. 3, No. 1 (Paganini)